Egy negyvenes, walesi pultosnő elhatározza, hogy a nyugdíjalapjából beruház egy versenylóba. Ha ezt a történetet nem az élet írja, akkor valaki másnak kellett volna megtennie.

A legtöbb karácsonyi film tulajdonképpen nem több, mint dekoráció: hangulatos, jól mutat a feldíszített szobában, mehet nyugodtan a háttérben társasozás vagy sütögetés közben, ha néhány percig nem nézzük, akkor sem maradunk le semmiről. A 2020-as, Toni Collette főszereplésével készült Álmaink lova viszont nem attól ünnepi, hogy sok benne a fenyő és az égősor, mert ilyesmit egyáltalán nem látunk. Sokkal inkább a szellemiségétől és az üzenetétől.

Az év végi ünnepek során az embert könnyen megkísértheti a számadás és az új tervek kovácsolásának gondolata. Ennél kevés alkalmasabb időszak kínálkozik kollektíven, hogy egy kicsit górcső alá vegyük, mi minden történt velünk az elmúlt évben, és mit szeretnénk elérni a következőben. Ehhez ad egy kis lelki muníciót a film, mely egy blackwoodi (ezen belül Cefn Fforest-i) pultos, Jan Vokes történetét mutatja be, aki 2000-ben, nulla versenylovas tapasztalattal, egy kocsmai beszélgetés hatására úgy döntött, új célt talál az életének, miután kirepültek a gyerekek, és kitenyészt egy versenylovat. Az ambíciózus tervhez sikerül meggyőznie a szomszédságot, megalapítják az Álomegyletet (Dream Alliance), ami egyben a ló neve is lesz - a többi pedig már történelem.

A film a terv megvalósulását járja körül nagy hűséggel az eredeti történethez, sok-sok humorral, nem kevés izgalommal, pozitív és negatív megküzdési stratégiák hatásos szembeállításával, és az összetartás - és befogadás - erejének bemutatásával. Látatlanban azt hittem, hogy az Álmaink lova a szokásos, megható állatos családi film lesz. Ezt a filmet azonban, bár valóban megható, én nem találtam szokványosnak, és szinte érthetetlen, hogy miért nem. Miközben sok ismerős elemet használ, mégis eredeti, jól eltalált és megmozgató. A figurák egyszerre tipikusak, mégis különlegesek, és olykor meglepetésekkel szolgálnak.

Az alkotás sikeresen ragadja meg azt, hogy többek között mitől olyan varázslatos ez a történet: attól, ahogyan a rendkívüli és a már-már csodaszámba menő jelenségek utat találnak maguknak a hétköznapokban.

"Eleinte nem igazán láttam benne a történetet, de ha az ember leül és belegondol, végülis ez tényleg egyfajta tündérmese" - mondta Jan a BBC-nek.

A film alapját a 2015-ös, Dark Horse című dokumentumfilm adja, rendezője pedig a Doctor Who-ból és a Fekete tükörből ismert Euros Lyn.

Dream Alliance 2012-ben visszavonult a versenyzéstől, és azóta egy somerseti farmon él.

Jan Vokes, bár versenylovas tapasztalatai nem voltak korábban, versenygalambokat és agarakat már tenyésztett.