Reggel, még félálomban pillantottam meg a brit Vogue címlapját, melyen sötétbőrű modellek láthatók. Pontosabban nem láthatók. Persze, félálomban még nehezebb az észlelés, de amint elkezdtem olvasni a kommenteket a 24.hu cikke alatt, láttam, hogy az emberek első reakciója ugyanaz, mint az enyém: mi ez a barna háttér, ezek a fekete ruhák és ez a gyér megvilágítás? Így aztán tényleg nem látszik semmi a modellekből! Sokan még azt is megjegyezték, hogy mintha egy horrorfilmből léptek volna ki a lányok. Erre a félelmetes-groteszk-láthatatlan hatásra a smink és a túlméretezett kabátok is rájátszanak.

Először azt gondoltam, hogy szimpla trollkodással állunk szemben, a címlapszerkesztő lázadásával, akinek azt mondták, hogy szerepeljenek sötétbőrű nők a címlapon, de elege volt már a kreatív szabadságát gúzsba kötő kérésekből, ezért úgy oldotta meg a feladatot, hogy szerepeljenek is meg ne is. Aztán rájöttem, hogy ez nem lehet. Olyan nincs, hogy ne szándékos legyen ez a furcsaság, ha pedig szándékos, akkor célja is van.

Hát persze! - kaptam a fejemhez. Pont az a cél, amit már el is értek: hogy szokatlan legyen a kép, és elidőzzünk előtte, tovább, mint egy megszokott, bejáratott látvány előtt. Először is alaposan meg kell néznünk a fotót, hogy egyáltalán kivegyük az arcvonásokat, az alakokat. Ez a címlap feladatot ad, és üzenete van. Azt mondja, előfordul, hogy emberek valamely csoportját nem látjuk, nem látjuk jól - szó szerint és átvitt értelemben -, és többek között ez táplálja az előítéleteinket, a félelmeinket.

- De hát nem is látszanak - kiált fel a néző.

- Hát éppen ez az - mondja a címlapszerkesztő.

- És félelmetesek is.

- Pontosan!

Persze, sokat lehetne vitatkozni az előítéletek természetéről vagy magáról az üzenetről, de ez már más lapra tartozik. A címlap mindenesetre felveti ezeket a kérdéseket és azok továbbgondolására késztet, amivel egy címlap bőven túlteljesíti a vállalását.

De tényleg?

Nos, ha azt gondoljuk, hogy mindez belemagyarázás, és ennyi tudatosságot felesleges feltételezni egy divatlaptól, talán nem tévedünk sokat. Valószínűleg itt nem annyira az üzenetre, mint inkább pusztán a látványra fókuszáltak, ami viszont ébreszthet bizonyos asszociációkat, akár automatikusan is. Némi nyomozás után azt találtam, hogy a kép ihletforrása a polgárpukkasztó képeiről elhíresült francia divatfotós, Jean-Paul Goude egy 1981-es fotója volt, melyet a nem kevésbé provokatív beállítottságú Grace Jones jamaicai származású amerikai modellről készített. A kép címe Blue Black in Black on Brown - Kékesfekete feketében, barnán. Az eredeti koncepció tehát az ő érdeme, és egészen más az üzenete.

Ha valami, akkor ez a kép tagadhatatlanul zavarbaejtő. „Az emberek szerint felháborítóan néz ki, sőt, úgy mint egy alien. Meg akartam félemlíteni őket. Adni akartam egy pofont a szórakozásnak” - nyilatkozta a fotós a képről, mely kubista festményre emlékeztet, de felidézi a sötétbőrűekről készült korábbi, fekete-fehér portrék színvilágát is. Ugyanakkor tényleg erősen azt a benyomást kelti, hogy a képen szereplő figura nem is ember, hanem például robot. Távoli, idegen és kérlelhetetlen. Legalábbis elsőre. De ha sokáig nézed, akkor változik, és felfedi a sebezhetőségét. Úgy néz rád, mintha valami baja lenne veled, de hamarosan rájössz, hogy hajlandó megbocsátani. Egyre ismerősebbé válik. "Racially charged" - vagyis "rassztöltetű" - írja Goude-nak a Jones-ról készült fotóiról a WMagazine - aminek hasznáról és káráról hosszasan lehet vitatkozni. Mindenesetre a kép elgondolkodtató, magnetikus és magával ragadó, az ember nehezen veszi le róla a szemét. Amit pedig tükröz, az nem pusztán manír, hanem úgy tűnik, Grace Jones személyiségéből is egy darab. 

Ez az a "csomag", amihez a Vogue visszanyúl, amit felidéz, és amit kiüresít, amikor a fotó bizonyos stílusjegyeit átveszi, főleg az olyan elemekre koncentrálva, mint a bőr és a száj csillogása, és persze az ikonikus, szögletes kabát. A Vogue részéről valójában ez egy üres gesztus, nincs benne innováció, nem értelmez át, nem gondol tovább, a paradoxon viszont az, hogy "véletlenül" így is működnek az eszközök és hatásos az eredmény, a látvány, még ha nincs is benne egy szimpla divatfotón túlmutató mélység - de persze miért is lenne.

A kép forrása: vogue.co.uk, fotós: Rafael Pavarotti, styling: Edward Enninful, modellek: Akech, Anok Yai, Majesty Amare, Amar Akway, Janet Jumbo, Maty Fall, Nyagua Ruea, Abény Nhial and Akon Changkou